2.rész

Már egy hete,hogy nem találkoztam Niallal.Minden egyes nap elmentem abba a kávézóba ahol összefutottunk,de sohasem volt ott. Leültem egy sarok helyre és iszogattam a teámat. Arra lettem figyelmes,hogy sikító lányok ömlenek be az ajtón. Louis és Liam jöttek be. Valószínűleg kifigyelték mikor vagyok ott a kávézóban.

-Alesha! Alesha! Hol vagy?-nem válaszoltam. Liam belenézett a tükörbe ami a falon volt felfüggesztve. Meglátott. Ne! Gyorsan elkezdtem öltözni és szedni a cuccaimat. Hiába. A sikítozó lányokon nem lehetett átjutni.

-Louis ott van!-súgta oda Louisnak.Még mindig a rajongókon próbáltam átjutni.Tisztázatlan körülmények között sikerült kijutnom. Nem tudom hogy,de sikerült. A fiúknak még mindig nagyobb volt az előnyük.Gyorsan ki tudtak jutni a tömegből a testőrök segítségével. Már szó szerint futottam,sőt rohantam. Ők utánam. Pechemre magassarkú cipő volt rajtam és sikerült felbuknom. Utolértek. Felsegítettek és betuszkoltak egy kocsiba.

-Ti meg mit csináltok? Azonnal engedjetek ki! Segítség.

-Harry gyakornok taposson rá!

-Igen is Liam hadnagy!

-Louis te fogd be a fogoly száját!

-Louis ne! Csendben maradok ,de mondjátok el mi ez az egész!

-Az,hogy Niall nem tud gyakorolni,mert folyton te jársz a fejében.

-Mi?

-Igen!

-De hiszen alig ismer!

-Ezt mond meg neki!-fogta be a számat Louis.Egész úton csak arra tudtam gondolni, hogy Niall milyen édes,hogy én járok a fejében. Az ábrándozásomat csak az szakította meg,hogy Harry fékezett a próbaterem előtt. Louis letette rólam a kendőt amit a számra tett. Megfogták a kezem és mint egy rabot behurcoltak a terembe. Niall írogatott valamit és közben azt dúdolgatta hogy:„Én szeretem őt, talán ő is engem. Ha az enyém lesz nem engedem el! Tüttürüttürüpp”. Amit írt az pedig a nevem volt szívecskékbe rakva. Még egy nevet is kitalált nekünk.”Nilesha”. Olyan volt mint egy öt éves szerelmes óvodás. Harry leültetett egy fotelbe,mellém ült és megfogta a kezem,hogy ne menjek el. Niall elrángatták az asztaltól,kivették a kezéből a tollat,nyomtak a szájába egy mentolos rágót,fújtak rá egy kis férfiparfümöt,átfésülték a haját és elvezették hozzám.

-Szia Niall!-végignézett rajtam és elmosolyodott.

-Szi-szia!-dadogott rákvörös fejjel.Leült mellém és én nem bírtam ki,meg kellett ölelnem.

-A multkor miért mentél el?

-Tudod…Egy kicsit rosszul esett,hogy miközben beszégettek a többiek folyton engem néztek.

-Kik azok a többiek?

-A fiúk és a barátnőik…

-Niall tudnál jönni egy percre?-vágott közbe Harry.

-Persze Harry! Alesha egy pillanat! Mindjárt itt leszek!

-Niall Alesha nem lehet a tiéd!

-Mi?

-Ő nekem KELL!

-Ezt meg hogy értsem?

-Ahogy hallottad! Az enyém lesz! Niall tudod nem lehet mindenki barátnője tökéletes. De nekem egy tökéletes kell,azaz Alesha.Ő szép és dögös okos és te szerintem nem hallottad énekelni ,de én igen és olyan szép hangot még sosem hallottál!

-Harry! Állítsd le magad! Tudod itt vagyok a hátad mögött! És ha már itt tartunk te mikor hallottál engem énekelni?

-Ömm szia! Hát az úgy volt,hogy mikor Niallnál aludtál akkor álmodban énekeltél. Niall akkor éppen tusolt és nem hallhatta,de tök hangos voltál! Eszméletlen hangod van!

-Gusztustalan vagy!-röhögtem el magam. Megfogtam Niall kezét és behúztam a női mosdóba.

-Na! Itt szerintem nem fog senki sem zavarni.

-Al, még nem mondtad el mi történt.

-Csak annyi,hogy mikor a sarokban ültem és néztelek, a többiek engem figyeltek és valamit nagyon beszéltek…egy kicsit furcsa volt…De igazán nem érdekes -mondtam elszontyolódott képpel.

-Alesha! Drága Alesha! Tudod mit kérdeztek utána tőlem?

-Na mit…?

-Hogy ki vagy és hogyan lehetsz ilyen káprázatos?

-Ohh…-Pirultam mint egy alma, de nagyon tetszett ahogy Niallnak csillogott a szeme mikor mondta.A homlokát az enyémnek támasztotta és hozzám simult. Összekulcsoltuk a kezünket és egyre nagyobb levegőket vettünk. Niall már nem birt magával…Megfogta a tarkómat és a számat a szájához emelte. Soha nem éreztem még ilyet! Felébredtem. Felébredtem abból a képzelgésből ami igazából nem is volt annyira képzelgés. Azt hittem csak álmodtam,mikor Niall ágyában ébredtem. De rájöttem:ez a valóság! Niall tényleg az én számat csókolja és a MI ujjaink vannak összefonódva. A csodás pillanatot csak egy hangos lepisszentés zavarta meg.

-Shhhhh! Harry nem hallok semmit!

-Jól van na!-vágott vissza egy rekedtes hang. Tudtam,hogy neki vannak dőlve az ajtónak,hogy a füleiket az ajtóra tapasszák,ígyhát egy gyors mozdulattal kinyitottam azt. Egymás hegyén hátán voltak. Louis alulról hangosan felnevetett majd a hangoskodásra a lányok is megjelentek.

-Mi a…?

-Ne aggódjatok…Ez csak a kíváncsiság ára…

-Ezt nem vágom…De akkor ti most jártok?

-Perrie!-Ránéztem Niallra és kacsintott Perriere. A többiek fogták a fejüket Perrie butuska kis kijelentéseitől és kérdéseitől.Megfogtam Niall kezét és odébbálltunk. Beültünk egy kis fotelbe. Niall a fotelbe én Niall ölébe.Ráhajtottam a fejem a vállára és beszélgettünk amíg nem kellett mennie gyakorolni. Amíg végzett a lányokkal beszélgettem és szórakoztam.Az utolsó szám amit próbáltak a Truly madly deeply volt és Niall végig engem nézett. A végére már rákvörös volt a fejem,de nem érdekelt.

-Tetszett?

-Egyszerűen csodás!

-Ennek örömére menjünk el hozzám és aludj ott nálam!

-Jó,de menjünk el hozzánk pizsiért!

-Majd én adok pizsit!-kacsintott. Összeszedtük a cuccokat és beszálltunk Niall Range Roverébe. Elhajtottunk hozzá és én mint egy bakkecske kiugrottam a kocsiból. Niall kinyitotta a bejáratiajtót,megragadta a kezem és a szobájába húzott.Eldobtuk magunkat az ágyon és összeölelkezve,lassan elaludtunk.